Már november óta tervezgettük kollégáimmal, hogy újra nekivágunk és elviszünk egy busznyi „mezgést” a karneválra. Végre kultúrát, eleganciát, kifinomult ízlést, mozgalmas harmóniát szeretnénk kapni és átélni.
Közeledett február közepe és az utazás előtti napokban már tapintható volt a várakozással telített izgalom, még azok körében is akik már többször látták a csodát. A világhálónak köszönhetően nem csak gondolatban lehettünk már ott, az időjárást, a sétáló embereket, a reggeli napsütés térhódítását percről percre nyomon követhettük.
Utazásunk hosszú ugyan, hiszen két országot is át kell suhannunk, hogy az éjszaka közepén egy belső óra felébressze néhányunkat és tanúi lehetünk az első olasz nyelvű út menti táblák felbukkanásának. A napkelte szikrázó napsütéssel ajándékozott meg bennünket és ez az adomány egész napra megmaradt, sejtetve, hogy a természet is hozzá tesz valamit a ránk váró élményekhez.
A kikötőben már érezhető volt, hogy a világ közepébe érkeztünk, Európa minden nemzete képviseltette magát vidáman és ugyanattól a céltól vezérelve. A reggeli párából lassan kibontakoztak a semmihez nem fogható, nem hasonlítható város fenséges körvonalai.
A város ilyenkor ünneplőbe öltözve fogadja csodálóit, úgy látszik, mintha a pompát nem lehetne tovább fokozni, de egy láthatatlan, ismeretlen díszlettervező mindig tartogat valamit, ami szebb, ami káprázatosabb, mint az eddigiek. A látogatók ezrei közé vegyülve lassan egy nagy családdá válunk és ezer év épületei, sok évszázad ruhadivatja feledteti velünk egy napra a mindennapokat. A vaporetton ringatózva végig nézhettük a hajdani nagyság palotáit és a Canal Grande egyszerűnek nem mondható életét.
Csak az elnehezülő lábunk jelzi, hogy a város újra rabul ejtett mindenkit és megmutatta mindazt, amit csak ott és csak Ő láttathat velünk. Különösen bűvöli el a lelket és a szellemet a forgatag, ki visszatérő vendég az otthonának érzi a szűk utcák, apró terek rengetegét és nem ereszti a város, mert részévé vált annak. Az első rácsodálkozó csak tágra nyílt szemmel áll és nem hiszi el, hogy valóban itt van és mindezt átélhette…..
Csak egy évet kell várni és újra itt a Karnevál!
Sós Sándor
