Két év után újra együtt, közösségben tarthattuk meg a húsvét előtti lelki napot az iskolában. Nagy öröm ez mindenki számára, hiszen az elmúlt két év után az online térből visszatérhetünk a személyes valóságba. Az ünnep előtti készülődést együtt élhettük meg iskolai, illetve osztály közösségeken belül. Három helyszínen zajlottak az események Ágoston atya és a hitoktatóink közreműködésével.
A szentháromság templomban Ágoston atya szent misét tartott az iskola diákjai és tanárai részére. Hangsúlyozta az ünnepi pillanatok meghittségét, a családi közösségekben az egyházi eseményeken való részvétel fontosságát a húsvéti szokások gyakorlását .
A szervezők a második állomás iskola falai közé szervezték, négy helyszínen különböző játékos feladványokat kellet a csoportokban megoldani. A Kahoot játék során például az ünnepi körhöz kapcsolódó kérdésekre kellet válaszolni, de volt QR kód játék is, melyben a böjti és a húsvéti ételek játszották a főszerepet. Két helyszínen a húsvéthoz kötődő eseményeket kellet különböző formában felismerni és megjeleníteni. A foglalkozásokon a csoportok pontokat szerezhettek, melyet összesítettek a program végén a szervezők, a legjobbak jutalomban részesülnek.
A harmadik állomás a Szentháromság Plébánia közösségi termében volt. A házi gazda szerepét Szurmay Zoltán hitoktató töltötte be az ő beszámolója itt olvasható
„ Lelki nap a plébánián
A békési Szentháromság-templom plébániáján Balogh Ottó atya, a gyulai esperesi kerület káplánja beszélgetett a diákokkal. Igen, ezúttal nem homíliát mondott, nem prédikált és nem tanított. Legalábbis nem közvetlenül. Április 12-én az iskolai lelki nap egyik állomása a plébánia volt.
Ottó atya mind a három ideérkező nagy csoporttal élő és eleven kapcsolatot alakított ki. A példamutatásban nagy erő rejlik. Bemutatkozójában elmondta, járt ő is hittanra, templomba. Jó és piacképes szakmát tanult, érettségizett, ám lassan megváltozott az értelmes, teljes életről vallott elképzelése. Ezért döntött úgy, hogy nem számítástechnikával, gépekkel foglalkozik, hanem lelkes emberekkel. Ebből már rögtön adódott egy felvetés. Van-e célja a fiataloknak? Lassan megszülettek a válaszok is. Némelyik határozott volt. Igen, van terv – említették többen is – folytatni szeretnék szüleik munkáját, ők is jó mezőgazdasági szakembereknek készülnek. Természetesen voltak, akik nem tudták, vagy bizonytalanok voltak. De a hangsúly inkább azon volt, hogy megnyílnak-e egymás előtt a gyerekek? Osztálytársak között könnyű ez, de szokatlan környezetben, majdnem száz tizenéves előtt már bátorság kell hozzá. Ám ennek volt egy fontos hozadéka. Az, hogy elindult egy könnyed, mégis őszinte párbeszéd. Amiből tanulni lehet. Igaz, ezúttal nem hittanóráról vagy szakmai ismeretekről volt szó. Mégis tanulságos volt.
A két éve felszentelt atya újabb kérdéseket tett fel. Ki a pap? Mi a feladata? A tanulók közül ki volt keresztelőn, esküvőn, temetésen? Lassan kiderült, nagyon ismerős dolgok ezek. Mondhatnánk mindennapiak. Keresztény környezetben élünk, ez azonban mégsem tudatosul.
Meglepő volt fiatalok, mindhárom csoport nyíltsága és felszabadultsága.
A plébánián kedden nem volt prédikáció, vagy lecke a szószékről, mégis okultunk. A korábban még önmagunknak sem kimondott válaszok tanítanak. Önformálók, visszahatnak. Szemléletmódot alakítanak. Jobb alkalmazkodást a többiekhez. A másik megértését, elfogadását. És ha mindez együtt van: szeretetet. ”
Az összes fotót itt nézheted meg:https://www.facebook.com/media/set/?set=a.4908688772532839&type=3
