Az idei lelki elcsendesülés napja két fő programelemből állt: egy látogatásból, amelyen tiszteletünket tettük a Szentháromság plébániatemplomban, ahol kis adventi műsor részesei lehettünk néhány lelkes szavaló és a Sallay Gergely gitárművész által vezetett ének-zenekar jóvoltából, és Nagy József esperes úr beszédét hallgathattuk meg régi rorátékról és az advent, a karácsony ma is időszerű üzenetéről. A másik rész nagyban függött az osztályok és az osztályfőnökök ötletességétől: közösségépítő foglalkozások, társasjátékok, kis- és hosszabb filmek megtekintése, ajándékozás, teremdíszítés, finomságok fogyasztása között lehetett választani – vagy mindent belefoglalni ebbe a csapatépítő délelőttbe. Több osztály fényképezkedett az adventi vásárban is. Új társasjáték került az iskolába: a Mentortársas, amely nem feltétlen a viháncolásról szól, hanem az egymásra figyelésről: olyan diákok életútjáról, akik valamilyen hátrány miatt szenvednek, őket kell célba juttatni. Az ügyes kezűek mindeközben Szilágyiné Szabó Ágnes tanárnővel és a kertészekkel a könyvtárban kisebb ajándékokat (asztaldíszt, kopogtatót, karácsonyfadíszeket) készíthettek, gyertyát dekorálhattak.
A 12. L osztály Szabó Zoltán osztályfőnökkel mindeközben ellátogatott városunk gyógypedagógiai iskolájába, ahol rövid műsorral kedveskedtek a diákoknak, és átadták a mi diákjaink által felajánlott játékokat, majd a templomi programba bekapcsolódva nekünk is énekeltek.
Szeretnénk díjazni a tárgykészítő pályázat legügyesebbjeit is: Domokos Veronikát (10. B), aki karácsonyfadísszel, a 9. F válogatott legényeit, akik hajtogatott papírdekorációval készültek, és Kardos Bencét (11. K), aki asztali dekorációt alkotott.
Amiért érdemes volt ezt a napot együtt tölteni: megbecsültük egymás munkáját, türelmesen végighallgattuk egymást, jókedvűen, felszabadultan tudtunk játszani, megismertük a mellénk rendelt felnőttek „nem tanáros” arcát is, megajándékoztuk azokat, akiknek nálunk kevesebb jutott. Igyekszünk hasonlóan tartalmas programokat szervezni!
Pilinszky János szavaival kívánunk nektek áldott karácsonyt:
„A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”
