A tavasz egy csodálatosan napfényes és kellemesen cirógató szellővel fűszerezett délelőttel ajándékozta meg iskolánk kadét csapatát. A hagyományos tavaszi kadéttúra most is városunk kevésbé ismert és alig látogatott, de annál fontosabb helyeire vezetett.
Utunk első állomása a Békési Pálinka Zrt. székhelye volt, településünk északi szegletében. Házigazdánk az üzem kulcsembere Békési Sándor volt, aki nagy szakértelemmel és a diákok számára érthetően mutatta be a békési pálinka útját a gyümölcsfáktól a palackokig. Megnézhettük az egyes gyártási fázisok színtereit, az óriási erjesztő tartályokat, főző üstöket. A földrajzi területi védettséget élvező ital hungarikum és büszke lehet rá minden helyi és környékbeli lakos. A fenntarthatóságot is szemelőt tartják az itt dolgozók, mert saját víztisztító rendszert működtetnek és semmilyen szennyezett folyadék nem hagyja el az üzemet. A gyártás során a csonthéjasok leválasztott magját a helyi kazán hasznosítja.
Száz méterre délre jutottunk el városunk legészakibb kopjafájához, mely az egykori török palánkvár emlékét őrzi. A XVI-XVII században több mint kétszáz török fegyverforgató ellenőrizte innen a környéket.
Ezt követően várt ránk a leghosszabb folyamatos gyaloglás, mert a mezőberényi út mentén eljutottunk egy hatalmas napfényparkhoz. Köztudott hogy a Tiszántúl déli része az országos átlagot meghaladó napsütéses órák számával rendelkezik. A „naperőmű” működéséről és további fejlesztésekről Nagy István adott magas szakmai színvonalú tájékoztatást.
Visszatérve a városba, sétánk zárása az Árpád-kori ispáni földvár helyén emelt kopjafánál történt. Utunk során nagy figyelmet fordítottunk városunk kerületeinek sokatmondó, beszédeselnevezéseinek értelmezésére is.
Ezzel a több mint tíz kilométeres túrával teljesítették kadétjaink a program kötelező elemét, ráadásul sok-sok információval lettek gazdagabbak Sós Sándor tanár úr történetei által.
