Egy 120 esztendős múlttal bíró iskola tantestülete búcsúzik neves tanárától.
Szomorúságot éltünk át a lesújtó hír hallatán, a váratlansága volt igazán szívszorító.
A tanári pálya rangos, önzetlen szolgálat, egy életre szóló elhivatottságot feltételez. A tanár a tudását és az erkölcsi értékrendjét osztja meg neveltjeivel.
Pályája végén maradék életének jussa a tanítványok tisztelete, szeretete.
Kis László tanár úr magas szintű mérnöki tudásával rangot adott a tantestületnek is, az iskolának is.
Felkészültségével, következetességével a tudásért küzdés elfogadását, a szerzett tudás feletti öröm megélését kívánta mindig elérni.
Szigorú tanár emlékképét őrizzük róla. Nála a kettesnek értéke volt. Tanítványai tartottak tőle ám tisztelettel tekintettek reá. A vizsga után elismerték a szelíd erőszak eredményességét.
Utolsó osztályfőnöki megbízatását olyan osztályközösség megteremtésével tette emlékezetessé, amelyet a tantestület is kivételes teljesítményként ismert el.
Személyisége határozott karakterként jól illeszkedett a munkatársi közösségbe, mindig segítőkész volt, adott esetekben kritikus számára nem elfogadható dolgokban. Szuverén ember volt, elveihez mindig tartotta magát, hazaszeretetét kinyilvánította példát adva tanítványainak.
Nem csak családja őrzi meg emlékét, hanem tanítványai is, akik szívesen idézik fel ezerszer is elhangzott intelmét: „…lényegesen csendesebben!!!! „.
Legyen számára könnyű a föld.
Nyugodj békében.
