Az Arany-év utolsó előtti programjaként kaptunk lehetőséget arra, hogy egy népes, ötven fős csapattal ellátogathassunk a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumba, így téve teljessé a költői pálya emlékhelyeinek látogatását. Szerettünk volna egy kellemes sétát tenni az Akadémia-Lánchíd-Parlament háromszögében, de sajnos kifogtuk az idei tél egyik legcsapadékosabb napját, így inkább egy déli hidat választva átkeltünk a Dunán, és a túloldalról tekinthettük meg – tanári magyarázattal kísérve - a felsoroltakon túlmenően a Nemzeti Színház épületét, majd felmentünk a Várba, és a Várkert Bazárban egy rövid sétát tettünk. Visszafelé a Gellért-hegyet, a budavári siklót és az alagutat volt módunk megnézni, majd Pest belvárosi forgatagában már siettünk is a múzeumba, ahol tárlatvezetést is biztosítottak.
Lássunk egy tanulói véleményt!
Nagyon jó volt a kirándulás, végre nem egy unalmas múzeumba mentünk be, hanem egy olyanba, amely felkelti az érdeklődést, és sokkal jobban meg lehet jegyezni az ott hallottakat, ide bármikor máskor is elmennék szívesen. Kocsis Laura, 12. L
A múzeumban a Petőfi-kiállítást is megnéztük, illetve különösen hasznos volt a bevezető során a párbeszéd, amely a muzeológus és a diákok között folyt. Karolina elmondta a Toldi-előhangot, Tibor avatottan szólt az orosz realizmusról, és szóba került még Shakespeare is. Úgy gondolom, nem vallottunk szégyent sem a diákok felkészültéségével, sem a jólneveltségével. A tárlat egyébként különleges volt, mert „széthajtogatott” szobabelsőt, interaktív módon kipróbálható Toldi-próbatételeket is bemutatott, valamint olyan modern dalokat is lehetett hallgatni, amelyek Arany-allúziókat tartalmaztak, módunk volt örökbe fogadni alig ismert szavakat, amelyeket a költő használt.
Köszönjük szépen a lehetőséget Békés város Önkormányzatának, amely mindezt ingyenesen biztosította iskolánknak! Tartalmas kirándulás, remek csapatépítés volt!
Szilágyiné Szabó Ágnes
