A Magyar dráma napját ünnepeltük szeptember 20-án a 11. A osztállyal. Játékos óra keretében együtt elevenítettük fel a drámairodalom már tanult nagy műveit, és szaladtunk előre kicsit a még ránk váró feladatokban. Ki ne ismerné a klasszikusokat? A téma igen üdítően hatott, még az osztályfőnököt is sikerült elkápráztatnunk.
„Ah, a lehetetlen lelkesít fel, Ádám!
A férfiúhoz méltó ez s dicső ám.
Istennek tetszik, mert az ég felé hajt,
S ördögnek kedves mert kétségbe ejt majd.”
(Isten szerepében: Barna Botond Áron: Lucifer: Turai Zoltán, Éva: Kéri Luca, Ádám: György János)
„E koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni; s hogy vágja földhöz e pimasz, mintha Káin állkapcája volna, ki az első gyilkosságot elkövette. Egy államférfi agya is lehetett, kinél most e szamár különb cselszövő; egy olyané, ki az Úristent is rászedte volna; nem meglehet?”
(Shakespeare: Hamlet – a címszerepben Lévai Gábor)
Júlia
Hogy jutottál be? Mért jöttél? A kertfal
Nagyon magas, nehéz átmászni rajta.
Rómeó
A szerelem röpített könnyű szárnyán,
Azt egy kőfal nem tartóztatja fel.
Júlia
Megölnek, hogyha meglátják, hogy itt vagy.
Rómeó
A te szemedben több veszély lakik,
Mint hetven kardban! Nézz rám kedvesen,
És föl leszek vértezve ellenük.
(Shakespeare hőseinek szerepében Bótyik Gabriella és Lévai Gábor.)