A május közepén megírt központi írásbeli vizsgafeladatok után, a gyakorlati és szóbeli vizsgafeladatok megoldásával folytatódnak a szakmai vizsgák. Elsőként a Pék-cukrász tanulók adhattak számot arról, hogy milyen mértékben sikerült elsajátítani e két gyönyörű szakma fortélyait. A hétfő reggeli megnyitó után a vizsgázók izgalommal kezdtek hozzá a péksütemények és a cukrászati termékek elkészítéséhez.
A munka fegyelmezetten folyt, a vizsgázók ügyesen, begyakorlottan végezték a tételek által megjelölt feladatokat. a vizsga végén gusztusos péksütemények, ropogós héjú kenyerek, fonott kalácsok sorakoztak a polcokon.
A vizsgabizottság persze felhívta a figyelmet az apróbb hibákra, de a mérlegelés és az értékelés során kiderült, hogy minden vizsgázó olyan terméket készített, amely megfelel a minőségi követelményeknek és értékesítésre alkalmas.
A cukrászatban is nagyon nehéz volt ellenállni a „kísértésnek”. Az aprósütemények és torták látványa ínycsiklandó volt. A vizsgázók sürögtek-forogtak a műhelyben és a tálcákon máris sorakoztak a szépen elrendezett teasütemények, a díszítésre váró torták.
A vizsgabizottság elnöke és a tanítványaiért aggódó Sipaki tanár úr is érdeklődve figyelte a vizsgázók keze alól kikerülő cukrászati termékeket. Az értékelésnél mindketten elégedetten nyilatkoztak a vizsgázók teljesítményéről.
Miután mindenki bizonyította, hogy gyakorlatban sikerült elsajátítani az legfontosabb „fogásokat”, következhetett a szóbeli vizsga. A vizsgázóknak két tétel kifejtésével kellett meggyőzni a vizsgabizottságot arról, hogy elegendő szakmai ismerettel rendelkeznek.
A második vizsganap végén fáradtan, de az arcukon mosollyal vártak a vizsgázók az eredményhirdetésre. Mosolyuk még inkább elmélyült, amikor a vizsgabizottság értékelte a szakmai vizsgán nyújtott teljesítményüket, és kihirdette, hogy valamennyien sikeres szakmai vizsgát tettek. A vizsgaátlag 3,78. A vizsgabizottság általános dicséretben részesítette Nánási Mihály tanulót, aki jeles eredménnyel fejezte be a szakmai vizsgát és több szakmai követelménymodul esetében is 100%-os teljesítményt nyújtott.
Végül, Kovács Sándor úr, a vizsgabizottság tagja felhívta a „kollégák” figyelmét, hogy itt nem érhet véget a tanulás. Sok tapasztalatot kell még szerezni ahhoz, hogy minél jobb szakemberré válhassanak.
„Nem izgultunk annyira! Szigorúak voltak a mesterek, de mindent megtanítottak nekünk!” – hangzott a válasz kérdésemre, amikor arról érdeklődtem a tanulóknál, hogy izgultak-e a vizsga alatt. Azt hiszem, ez a mondat őszinte elismerése annak a kemény, színvonalas munkának, amellyel Csapó Imre pékmester és Sipaki István cukrászmester felkészítette a szakmai vizsgára a tanulókat. Munkájukat ezúton is köszönjük!
Elismerés illeti a Sáró Emese tanárnőt, és a fáradhatatlan Földesi Mihályné osztályfőnököt is, aki „jó anya módjára” gondoskodott tanítványairól.
Gratulálunk az ifjú szakembereknek! Kívánjuk, hogy sikerrel hasznosítsák a tanultakat!
Viszontlátásra!
