5.-én szerdán az iskolánkból, egy 24 diákból és 4 kísérőből-név szerint: Király Gyuláné, Vargáné Dömény Mariann, Egeresi Julianna, és Együd Imre- álló csapat indult útjára új élményeket szerezni, és „világot látni” Romániába. (A kísérő pedagógusoknak ezúton is köszönet.) Láttak szobrokat, másztak lépcsőket-rengeteget- cseppkövek, és a múlt emlékei között kalandoztak.
A csapat 7:30-kor indult el az iskolától, és Nagyszalonta felé vették utunkat. Az utazás igen hamar eltelt, és a diákok azon kapták magukat, hogy Arany János szülő városában állnak, a költő szülőhelye előtt. Így már egyértelmű, hogy a kirándulás első megtekintett helyszíne a költő szülőhelye, ahol bár nem az a ház áll, amiben Arany tényleg töltötte a gyermekkorát, de ahhoz igencsak hasonló.
A házban az akkori időkben jellemző bútorok, és használati tárgyak állnak, mintegy tájházként bemutatva milyen is lehetett a férfi gyermekkora, hol is tölthette, milyen környezetben. A tanulók is sok tárgyat felismertek, de persze volt néhány, amiről el kellett magyarázni micsoda is, Voltaképpen nagyon érdekes hely, ahol régi ruhák, a kor mindennapi tárgyai megtalálhatóak. A hely hangulata is visszarepít már az időben, csendes, nyugodt, vidéki ház, ami békét és az elmúlt korok hangulatát sugározza magából.
Ezután az időutazás folytatódott, a csonka toronyban is a költő életébe tekinthettünk be, a róla szóló kiállításon, azonban itt már a felnőtt koráról lehet információkat megtudni. A Csonka torony kiállítása, nemrégen az Arany János-emlékév keretében, a Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából és közreműködésével újulhatott meg.
A torony többszintes, igazi erőpróbát jelentett a csapatnak, több embernek is le kellett győznie a tériszonyát, de végül mindenkinek sikerült, és utólag mindenki azt mondhatja, hogy teljesen megérte. Az épület földszintjén Nagyszalonta történelmének fontos jeleneteibe tekinthetünk, a költő versein keresztül.
A második emeleten inkább a költő életére koncentrálnak, helyet kapnak kisebb személyes tárgyak, illetve nemes másolatok a költő különböző fontosabb irataiból, például számlák, levelek.
A második emeleten a művészről készült portrék vannak kiállítva, illetve üveglapok mögé préselve a babérkoszorúiból származó levelek. A festmények közül is volt, amit restauráltak, így teljes pompájában tekintheti meg a nagyérdemű. Az is érdekes ezen a szinten, hogy egy azon személyt, mennyi féleképpen lehet ábrázolni, úgy hogy az eredmény hasonló, de mégis más.
A harmadik emelet ennél még több érdekes dolgot tartogat. Itt a csapat megtekinthette Arany akadémiai dolgozó szobájának mását, amiben a könyvespolcon a költő saját könyvei találhatóak, illetve ami pont úgy van elrendezve ahogy az eredeti dolgozó szoba lehetett. Itt látszik, hogy a munkában, az alkotásban, mennyire beszűkült a költő élettere. Szinte hidegrázós élmény egy ilyen jelentős művész esetében látni, hogy milyen helyen dolgozott, hol születhettek a nagy művei.
A negyedik és egyben utolsó emelet a csodás kilátás mellett azért is különleges volt mert ez egy interaktív kiállítási tér. Itt a látogatók játékos módon dolgozhatják fel az itt halott információkat, kiváló élmény diák csoportoknak.
Miután ezt a szintet is felfedezte a kis csapat, az új ismeretektől telve, egy kis pihenő után sétát tettek a helyi Erzsébet parkban. A friss levegőn, zöld környezetben beszélték át az új információkat.
A parknál egy szoborpark is található, amely Nagyszalonta nagy szülötteinek állít emléket. Természetesen itt is találni egy Arany János szobrot, amit Kis István szalontai szobrász készített. A parkban ennek a nagyszerű szobrásznak is emeltek egy szobrot, illetve látható még Kulin György csillagász és Sinka István irodalmi kötődésű pásztor mása is. Illetve a közelben egy csodás templom is található, aminek a nagyszerű harangjátékát sajnos lekéste a csoport, de így is megcsodálták az épületet.
A Szalontán tett kis pihentető séta után, a diákok és kísérőik visszaindultak a buszhoz és búcsút intettek Szalontának, a helynek, ami biztos mindannyiukra nagy hatással volt. Ezután egy körülbelül 2 órás utazás következett a Medve barlanghoz. Az út alatt megebédelt a társaság a buszon, és a tájat csodálta. Julika néni érdekes információkkal tette izgalmasabbá az utat. Elmondta például, hogy hogyan képződnek a hegységek, miért és hogyan van csapadék, emellett a Trianoni eseményekről is szó esett, hiszen ennek is nem rég volt az emlék napja, így az iskolásoknak is jó, ha hallanak az ilyen fontos eseményekről is. Ezentúl az út a csodálatos táj figyelésével telt. Az elképesztő vonulatok, a bámulatos szépségű zöld terület, az itt-ott békésen legelésző állatok, idilli képet alkottak, amiben teljesen el lehetett merülni. Ez egy olyan szavakba alig önthető érzést adott, ami felejthetetlen, varázslatos. Azt gondolom jogosan fordulhat elő, hogy vissza vágyjon oda a csapat. Mindenkinek meg kéne ezt tapasztalnia.
A Barlanghoz érkezve, megint próbára kellett tenni az erőt. Emelkedőn vezetett felfelé az út, de hát a gff-esek erősek, mindent legyőznek. Mindamellett az ámulatba ejtő kilátásért most is megérte kicsit izzadni. Ráadásul még az eső is elkerülte a társaságot, nincs ok elégedetlenkedni. A barlangban a magyarul kicsit beszélő idegenvezető segített Julika néninek még részletesebben át adni az ismereteket. Bár elsőre a cseppkövek nem tűnnek túl izgalmasnak, viszont annál lenyűgözőbbek. A formák, a kialakulásuk, a történelmük, továbbá az a tény, hogy a születésünk előtt jóval jelen voltak már, és az életünk után is itt fognak állni, egyszerűen hihetetlenné teszi ezeket a köveket. A csapat végig vigyázott, hogy még véletlenül sem érjen hozzá senki az itt-ott a korlátra lógó, korláthoz közel lévő kövekhez. És a barlang nevének eredetére is fény derült végül, egykoron barlangi medvék telepedtek le a barlangban. A védelmet nyújtó menedék végül a sírjuk is lett, egy barlangomlásnál beszorultak. Így jelentős mennyiségű medve csontot találtak a barlangban, egy csontváz ki is van rakva, megtekinthető teljes mivoltában. További bátorságpróbának itt is voltak magasba vezető lépcsők, a magasabban lévő, jelentősebb cseppkövek megtekintésére. De ezt az akadályt is sikerült legyőznie a csapatnak, össze kellett szedni a bátorságot, de végül mindenki végig ment a magas folyosókon. Mosolyogva, élményekkel telve lépett ki szinte mindenki a barlangból. Ezután egy kellemes séta következett lefelé, a helyi árusok között nézelődve, akiknél minden, tényleg minden amit az ember kigondol, fellelhető. Mindenkinek jutott ideje bőven nézelődni, sétálni, megcsodálni a tájat.
Négy órakor verődött újra össze a csapat, a társaság maradék pénzéből egy közelben lévő étteremben mindenki elfogyasztott egy adag sült krumplit a teraszon, így a friss levegőt és az ízeket egyszerre volt lehetőség élvezni.
Az csodálatos utazás költsége a Rákóczi szövetségnél nyert pályázatból lett fedezve. Így a diákoknak csak a belépőkre való összeget kellett behozni, ami mindenkinek hatalmas segítség volt. Hiszen így nem szólhattak bele az anyagiak abba, hogy élményt szerezzen a fiatalság.
A csapat fél nyolc környékén érkezett vissza a városba. A visszavezető úton lehetőség adódott pihenni, valamint megbeszélni a napot. A pedagógusok megdicsérték a diákokat, megköszönték hogy mindenki együtt működő volt lehetősége szerint, továbbá a csapat megtapsolta magát a bátorságért, és hogy sikerült mindenkinek végig csinálnia ezt a kalandot.
Az egész társaság nevében mondhatom szerintem, hogy reméljük lesz még lehetőség ilyen utakra, mindenki készen áll legyőzni a félelmeit, felül múlni saját magát és kalandozni egy jót, egy ilyen fantasztikus csapattal. Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki lehetővé tette, és aki részt vett ezen az egészen.
Ez az élmény, egy életre szólt.
