A kamarai vizsga előtt.
Katonás rendben, pontosabban mesteri, mérnöki precizitással elhelyezett fém munkadarabok feküdtek a tanműhely asztalán. Arra vártak, hogy a tizedikes hegesztők bebizonyítsák, elméletben és gyakorlatban is felkészültek szakszerű megmunkálásukra. A GFE Technikum, Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium tizedikes tanulói, második évfolyamos hegesztői a Hőzső úti tanműhelyben szeptember 24-én, csütörtök reggel tettek házi szintvizsgát. A békési iskolában az eddig tanultakról adtak számot. Mint minden vizsga ez is számadás. Evvel a tanulók is tisztában voltak.
Moldován-Garas Helga intézményvezető hangsúlyozta, ez a nap fordulópont képzésük menetében. Ezért fontos, hogy mindenki a legjobb tudása szerint bizonyítson. Nem volt véletlen az igazgatónő látogatása: e házi megmérettetésen dőlt el, milyen esélyeik lesznek a kamarai vizsgán.
Együd Imre, gyakorlati oktatás-vezető ismertette a követelményeket. Ezek nem voltak ismeretlenek, hisz a részfeladatokat, egy ilyen munka fontosabb elemeit, a munka szakaszait, már éppen elégszer gyakorolhatták, hogy gördülékeny legyen ez a vizsga. Egeresi István szakoktatónak már sokadik osztálya ez.
A tizenkét fiatal két csoportban kezdett. Minden a szokott rendben ment. A műszaki rajzokat annak rendje és módja szerint kifüggesztették, a vizsgáztatók munkaruhában, acélbetétes bakancsban, arcukon maszk. Minden szerszámváltásnál kötelező volt a fertőtlenítő használata.
Az egyik csapat lakatos munkát kapott, feladatuk fémfedél-megmunkálás volt. Fúrtak, fémfűrészeltek, a végén szálra húzták a munkadarab durva széleit. A többi tanuló két vas munkadarabot hegesztett össze. Az úgynevezett tompa varratok minősége arról tanúskodott, hogy nem volt hiábavaló az eddigi gyakorlati idő. Az ifjú mesterek saccolgatták, hogy kétoldali, dupla hegesztéses munkájuk közepes, jó, netán ötös minősítést érdemelhet. A gyakorlati munkára száznyolcvanperc állt rendelkezésükre.
A külsős vizsgáztatók, a Magyar Kereskedelmi és Ipar Kamara (MKIK) munkatársai, két hét múlva azt figyelik és mérik majd „élesben”, hogy a tanulók az eddigi képzés során elsajátították-e az irányítás melletti munkavégzéshez szükséges kompetenciákat.
Az MKIK szintvizsgán az adott szakképesítés szerinti szakmai gyakorlati feladatok megoldását várják el a tanulóktól. Vizsgatevékenységüket a helyszínen vizsgabizottság értékeli.
A szakmai-és vizsgakövetelmények szigorúak, hisz minden érdekelt számára nagy a tét. A diákok eddig „csak” az iskolai tanműhelyben tanultak, ám a végleges elhelyezkedés, a pályakezdés előtt külső gyakorlati képzőhelyen kell elsajátítaniuk a szakma fortélyait. Másrészt a fogadó vállalat, gazdálkodó szervezet is olyan fiatalokat vár, akik szeretik és értik munkájukat. Ilyenkor az képző intézmény és az oktató is megmérettetik. Bíznak abban, hogy beérik munkájuk gyümölcse: szakmát tudtak adni diákjaiknak. És számolni kell még egy lényeges tényezővel, a külső gyakorlati képzőhely véleményével, amely most – és remélhetően a jövőben is – kedvező lesz.
Olyan munkadarabokat vizsgálnak, mérnek, ellenőriznek – minden tizedmilliméter értékes pontot jelent - amely alapján megállapítható, hogy a külső gyakorlóhelyen, szakképzésben részt venni szándékozó fiatal képességei, készségei alapján sikeresen fel tud készülni a választott foglalkozás ellátására. Magyarán jó, hivatását szerető hegesztő lesz belőle.
Szurmay Zoltán