Nem mese ez gyermek!... még is így kell kezdenem:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy álmait nem felejtő, sőt megvalósítani is tudó férfi. De mi előtt férfi lett, Ő is mint minden felnőtt kisfiú volt előtte! Nagymamája jó példája ragadt meg benne, hogy ne szemetelj, vigyázz a Földre, és tegyél jót másokkal is!
Őt magát Rácz Kálmánnak hívták, míg Ő a saját bolt-műhelyét Ride Kálmánnak nevezte! Innen már kis angol tudással ki is találhatjuk, hogy a biciklik voltak a kedvencei. Oly' annyira, hogy nem csak megszerezte, megszerette, megszerelte, hanem szerette el ajándékozni is őket! Ez volt a mondása: Life is too short to ride a s.... bike! azaz "Az élet túl rövid ahhoz, hogy sz.. bringával járj." :O Hmmm velős mondás!
De nemcsak ilyen ütős mondatokat gurított ez a fiatalember, hanem az általa adományba kapott, majd felújított, lámpákkal felszerelt bringákat is! S hogy kiknek jutott belőlük, olyan rászorulóknak, oktatási, vagy szociális intézménynek tanulóinak, lakóinak, akik egy összekötő által megkeresték őt, vagy ha nagyon sok bicikli tolult össze akkor, ő kereste amazokat...
Néhány hónappal ezelőtt kerestük meg őt, hogy tudna-e 1-2 biciklivel támogatni bennünket! Igazából a kolis elavókra :( gondoltunk, hogy biztos iskolába érjenek! Azonnal nyitott volt a késünkre, csupán a szállítást kellett saját körben megoldanunk. Egy kis szervezkedéssel, ismerősök, barátok, családtagok bevonásával, sikerült Budapestről Békésre varázsolni tucatnyi biciklit. Most a bringák biztos zárt helyen a kollégium egyik helyiségében várják a jobb sorsukat! Amikor nyergükbe pattanva kis létszámú kerékpáros kirándulások valósulhatnak meg általuk.
Még egyszer köszönjük az adományozó jó szándékát! Jó tett helyébe, jó jár!
Itt a vége, de most nem fuss inkább, gurulj el véle!
Futaki Éva