Áldozócsütörtök

(egyházi liturgikus nyelven: Urunk mennybemenetelének ünnepe),

A húsvét után következő 5-ik vasárnapot követő csütörtökön, mely Jézus feltámadása után a 40-ik napon ünnepeltetik és a Megváltó e földön töltött életének zárónapját képezi.  Hogy mindig csütörtökön tartják ez ünnepet, onnan van, mert az írás szaval mondják, hogy Jézus vasárnap támadt fel halottaiból s féltámadása után 40 napig társalkodott még tanítványaival; a 40-ik nap pedig, melyen mennyekbe ment, csütörtökre esik. Az Úr mennybemenetelének ünnepe egyike az egyház legrégibb ünnepeinek. Ősrégiségét az a körülmény bizonyítja, hogy már az úgynevezett „Apostoli Rendeletek”-ben is van említés róla, de minden kétségen felül helyezik a reánk maradt homíliák, melyeket az egyház sok jeles atyái és tanítói (Eusebius Nissai Szt. Gergely, Epiphanius, Chrysostomus; Szt. Ágoston stb.) ezen az ünnepen tartottak. Minthogy a húsvéti nagy gyertyaszál a feltámadt Jézust jelképezi, azért azt a mai ünnep nagymiséjének evangéliuma után eloltják; úgy szinten a feltámadt Jézusnak az oltáron álló zászlós szobrát is eltávolítják. Krisztus mennybemenetele a keresztény katolikus vallás egyik alaphitigazságát képezi és értelme az egyház tanítása szerint az, hogy Krisztus, amennyiben ember is, testével és lelkével felment a mennyekbe.

„Feltámadásod, Uram, a mi reménységünk,

Mennybemeneteled a mi megdicsőülésünk.”

-Szent Ágoston-