Megint eltelt egy év, így újra eljött a kollégiumi ballagás ideje. Mintha csak tegnap lett volna, amikor egy évvel ezelőtt elbúcsúztattuk kollégiumunk ballagó tanulóit.
Sok hasonló ballagást élt már meg a kollégium, de egy ballagás sosem válik rutinná. A felnőttkor küszöbére lépő fiatalok és családjaik, barátaik számára különleges alkalom ez, de a kollégium nevelői, munkatársai számára is az. Hamarabb válik felnőtté az a fiatal, aki szinte még kamasz gyermekként költözött be a kollégiumba és pár év elteltével most maga dönthet arról, hogy tovább tanul, vagy éppen munkát vállal. A kollégiumi közösségi élet, az iskolai órákon túl együtt töltött idő, a közös foglalkozások, a felemelő élmények, a sok nevetés, vagy akár az ilyen-olyan csínyek olyan emlékké változnak, amelyeket egy életen át magukban hordoznak majd a távozó diákok és a nevelők is. Mennyire más egy ballagáson hallgatni a jól ismert dallamokat – „Azért vannak a jó barátok” és „Húsz év múlva” – úgy, hogy azok most egy kicsit a szívhez is szólnak.
Az április 29-i kollégiumi ballagási ünnepséget megtisztelte jelenlétével lelki vezetőnk, Ágoston atya, aki megáldotta a búcsúzó kollégistákat.
Hagyományainkhoz híven minden búcsúzó diákunk egy emléklapot vett át, amely a személyére szabott tréfás versikét is tartalmazta.
"A szárny megnőtt üresen áll a fészek Csak álom volt a szép diákvilág S mint a fecske alkonyati szélben Ma szárnyat bont egy sereg diák." (Ady Endre)